Kriszti Bécsben

Hazatérve rá kellett jönnöm, hogy sajnos súlyos ez a kinti szemeszter! És nemcsak anyagilag… Az itthoni mérleg többet mutat pár kg-al. :(

Lássuk a Kriszti-féle hízókúra elemeit :

1.      November 24-én a Rathausban voltunk hivatalosak egy Koktélpartyra. A főpolgármester szerette volna köszönteni a bécsi külföldi diákokat. Igaz, lassan a szemeszter végéhez közeledtünk, de, egye-fene, elfogadtam meghívását. :)

A WU-n ebben a félévben 400-an tanultunk, mármint külföldiek. De csak 200 invitation card-ot küldtek, aki kapja, marja alapon. Nekem jutott:) (Okulva az eddigi esetekből, enyém lett a 2. meghívó!)

Emlékszem, a szobatársam pár órával az indulás előtt kérdezte, megyek-e a vacsorára. Nem értettem, miről beszél. Egy koktélpartyn nemcsak koktélt kapunk?:) …

Lelövöm a „poént”: NEM! Sőt, végül mindent kaptunk, csak koktélt nem!:) Nade, kanyarodjunk vissza a Rathaushoz..

.A vörös szőnyeg egy csodálatosan feldí- szített, csillárokkal teli nagy terembe vezetett, ahol óriási nagy asztalokon finomabb- nál finomabb ételek néztek rám. De hiába szerettünk volna egy kis kóstolót a királyi csemegékből, pincérek álltak hátratett kézzel minden asztal egy-egy sarkánál, s finoman jelezték a szemeikkel, nincs még itt a vacsora ideje. Hát persze, ezért meg kell „dolgoznunk”, egy-két órás beszéd végighallgatása után jöhet az est kellemesebb része–gondoltam. S már másodszor kellett pozitívan csalódnom: kb. 5-10perc volt a főpolgármester ünnepi beszéde (nagyon aranyos volt, angolul beszélt, igaz, nem túl jól. Lehet, ezért volt olyan rövid a köszöntő?) Az utolsó mondata németül hangzott el: Das Büfett wurde jetzt geöffnet. Vagyis lehet enni!!!

Ettem, ittam, csacsogtam, élő zenét hallgattam, jól éreztem magam! Kellemes este volt, köszönöm, Burgermeister!

2.      2nd Heuriger: az első Heuriger nem volt egy túl emlékezetes rendezvény, ellenben a másodikkal. 6 euroért cserébe ugyanis egy svédasztalos vacsora közben lehetett ismerkedni, beszélgetni a többi külföldi diáktársakkal. Egy CEMS-es társasághoz ültem, közvetlenek voltak és nyitottak (szemben az amerikaiakkal..), ezt szeretem!

Nagyon tetszett az a borozó-étterem, finom és különleges ételeket kóstoltam. Jó hangulatban telt az este!

Jaa, mindenki kapott egy karszalagot, amivel egy ingyenes koktélt lehetett kapni a szerdai bulik helyszínén. Igazából nem volt kedvünk nagyon bulizni, másnap mindenkinek egyetem volt, de jólesett volna az est zárásaként egy finom ital…Tehát, ahogy az a magyarokhoz illik, elmentünk a Locoba, megittuk a Pina Colada koktélt, kicsit hallgatuk a zenét, körbenéztünk s „Jaj de tele van a hasam” érzéssel már mentünk is haza

3.      International Dinner december 6-án, azaz Mikuláskor: A mi kolinkban, vagyis a Haus Erasmusban volt szervezve egy olyan est, ahová a belépő egy adag saját készítésű étel volt, ami mellesleg jó, ha a saját nemzeti ételkülönlegességek egyike. Noémiékkel krumplis tésztát készítettünk, amit mindenféle savanyúsággal tálaltuk. (Olyan igazi krumplis tésztához való tésztát nem árulnak egész Bécsben!!! Ez egy piaci rés?!)

Először kicsit megijedtünk, mert a melegen tartós lapra (mert még olyan is volt, meg országkártyák is, meg –természetesen- megterített asztalok is, szóval jól nézett ki az egész), éppen a mi csodánk mellé került egy nagyon hasonló eleség, a szlovák krumplis tészta.. A problémát gyorsan orvosoltuk: a hosszú asztal két végére került a külsőre nagyon hasonló (de ízében természetesen merőben más) krumplis tészta (csak negyedszerre írtam azt hogy krumplis tészta az emúlt 4mondatban, vagyis inkább 5-ödször..)

Huhúúú, hogy én mennyi mindent ettem azon az estén (is), kipróbáltam pl. egy amerikai, valami fekete szósszal megkent kenyeret, amire talán sajt volt pirítva. Aztán, ettem spanyol pudinghoz hasonló nem tudom micsodát, állítólag az igazi bécsi szeletből is kaptam kóstolót, mindenféle tésztás étekből is került 1-1 falat a tányéromra..stb..stb.

Az estét még egy dolog színesítette: az, hogy aznap volt ugye Miklós napja.

      Egyrészt (elvileg) mindenkinek valami karácsonyhoz, mikuláshoz köthető öltözékben kellett megjelennie. Én vettem a kedvenc boltomban egy angyalka glóriát, fehér ruhába öltöztem, kislányos sminkemmel ’szinte’ olyan voltam, mint egy kisangyal (ugye, Anyu?). Szinte..mert szárnyaim nem voltak. :( Kitaláltam, mit teszek: a hátamra írtam a következőt: I don’t find my wings..azaz ’Nem találom a szárnyaim’. Nagy sikere volt a jelmezemnek! ;)

     Másrészt volt egy meglepetése a szervezőknek: ahogy sejthető volt, jött egy Mikulás a vacsora közben, s csokikat osztogatott. Az volt számomra érdekes, hogy annak Mikulásnak nem egy piros, pom-pom-os sapija volt, hanem egy püspöki fejfedője! És a ruházata is más volt ennek értelmében a magyar Télapóéhoz. Tehát nemcsak egy Mikulás van??? Vagy néha átöltözik a Mikulás bácsi? Nem értem én ezt..

                    Szeretem ezt a képet, az ördög (Noémi), a Mikulás és én…

Mire mindenki jóllakott, érkeztek a többiek, azok, akik csak bulizni jöttek (azaz a lusta népség!). A helyszín átalakult bulizáshoz, igaz, sajnos senki sem táncolt, csak állt-ült és próbálta az üvöltő zenét túlkiabálni.

Hmm, ez is egy szupi este volt!

4.      Culinary Evening: nagyon hasonló volt ez a rendezvény az International Dinner.hez. Itt a Tandem pároknak kellett valami finomat ügyeskedni. Rolanddal Somlói Galuskát készítettünk, mi sütöttük a piskótát is, elég jól nézett ki…de mégsem volt nagy sikere.:( Inkább a tartalmasabb ételek fogytak.

    Az egyetemen voltunk, a Tandemes centerben. Most is nagyon készültek a szervezők, volt egy érdekes vetélkedő: különböző csoportokba osztottak minket, s egy világkörüli útra invitáltak minket: a kivetítőn mindig láttuk, ahogy egy repülő felszáll, repül, majd leszáll egy országba. Ott érkezett az adott országra vonatkozó kérdés (Pl.: Wien: mik a következő kerületek nevei, vagy melyik dal nem amerikai az alábbiak közül…stbstb). A én csoportom nem nyert semmit, de Rolandék igen: egy-egy új DVD filmet!

Utána jött a +1 kg, azaz az a sültkrumpli kanadai szósszal, a Sacher torta, a 2fajta Tiramisu, a tésztasaláták, a kínai zseléssüti (őőő, nem ízlett…), az osztrák tökmagkrém, a francia sajt és baguett, valamint pár italkülönlegesség. (Nekem a Tokhaji (asszem) aszú ízlett a legjobban!)

Volt még egy játék, a Die Millionenshow, azaz a Legyen Ön is milliomos show! Igazából nem tudom, ez hogyan működött. Egy sima ppt-nek tűnt a kivetítés, de pl. ha a felezőre kattintottak, akkor egyből eltűnt két válasz. A kérdések inkább viccesek mint nehezek voltak.

Elég hamar vége lett az estének, Rolanddal, Noémivel és egy lengyel fiúval zártuk az  ajtót...

Ilyen rossz dolgom volt odakint!:)

 

Most arra gondolsz Kedves Olvasó, miért nem örülök annak, hogy „csak” pár kiló ragadt rám?!:)