Kriszti Bécsben

Hazatérve rá kellett jönnöm, hogy sajnos súlyos ez a kinti szemeszter! És nemcsak anyagilag… Az itthoni mérleg többet mutat pár kg-al. :(

Lássuk a Kriszti-féle hízókúra elemeit :

1.      November 24-én a Rathausban voltunk hivatalosak egy Koktélpartyra. A főpolgármester szerette volna köszönteni a bécsi külföldi diákokat. Igaz, lassan a szemeszter végéhez közeledtünk, de, egye-fene, elfogadtam meghívását. :)

A WU-n ebben a félévben 400-an tanultunk, mármint külföldiek. De csak 200 invitation card-ot küldtek, aki kapja, marja alapon. Nekem jutott:) (Okulva az eddigi esetekből, enyém lett a 2. meghívó!)

Emlékszem, a szobatársam pár órával az indulás előtt kérdezte, megyek-e a vacsorára. Nem értettem, miről beszél. Egy koktélpartyn nemcsak koktélt kapunk?:) …

Lelövöm a „poént”: NEM! Sőt, végül mindent kaptunk, csak koktélt nem!:) Nade, kanyarodjunk vissza a Rathaushoz..

.A vörös szőnyeg egy csodálatosan feldí- szített, csillárokkal teli nagy terembe vezetett, ahol óriási nagy asztalokon finomabb- nál finomabb ételek néztek rám. De hiába szerettünk volna egy kis kóstolót a királyi csemegékből, pincérek álltak hátratett kézzel minden asztal egy-egy sarkánál, s finoman jelezték a szemeikkel, nincs még itt a vacsora ideje. Hát persze, ezért meg kell „dolgoznunk”, egy-két órás beszéd végighallgatása után jöhet az est kellemesebb része–gondoltam. S már másodszor kellett pozitívan csalódnom: kb. 5-10perc volt a főpolgármester ünnepi beszéde (nagyon aranyos volt, angolul beszélt, igaz, nem túl jól. Lehet, ezért volt olyan rövid a köszöntő?) Az utolsó mondata németül hangzott el: Das Büfett wurde jetzt geöffnet. Vagyis lehet enni!!!

 

Ettem, ittam, csacsogtam, élő zenét hallgattam, jól éreztem magam! Kellemes este volt, köszönöm, Burgermeister!

2.      2nd Heuriger: az első Heuriger nem volt egy túl emlékezetes rendezvény, ellenben a másodikkal. 6 euroért cserébe ugyanis egy svédasztalos vacsora közben lehetett ismerkedni, beszélgetni a többi külföldi diáktársakkal. Egy CEMS-es társasághoz ültem, közvetlenek voltak és nyitottak (szemben az amerikaiakkal..), ezt szeretem!

Nagyon tetszett az a borozó-étterem, finom és különleges ételeket kóstoltam. Jó hangulatban telt az este!

Jaa, mindenki kapott egy karszalagot, amivel egy ingyenes koktélt lehetett kapni a szerdai bulik helyszínén. Igazából nem volt kedvünk nagyon bulizni, másnap mindenkinek egyetem volt, de jólesett volna az est zárásaként egy finom ital…Tehát, ahogy az a magyarokhoz illik, elmentünk a Locoba, megittuk a Pina Colada koktélt, kicsit hallgatuk a zenét, körbenéztünk s „Jaj de tele van a hasam” érzéssel már mentünk is haza

3.      International Dinner december 6-án, azaz Mikuláskor: A mi kolinkban, vagyis a Haus Erasmusban volt szervezve egy olyan est, ahová a belépő egy adag saját készítésű étel volt, ami mellesleg jó, ha a saját nemzeti ételkülönlegességek egyike. Noémiékkel krumplis tésztát készítettünk, amit mindenféle savanyúsággal tálaltuk. (Olyan igazi krumplis tésztához való tésztát nem árulnak egész Bécsben!!! Ez egy piaci rés?!)

Először kicsit megijedtünk, mert a melegen tartós lapra (mert még olyan is volt, meg országkártyák is, meg –természetesen- megterített asztalok is, szóval jól nézett ki az egész), éppen a mi csodánk mellé került egy nagyon hasonló eleség, a szlovák krumplis tészta.. A problémát gyorsan orvosoltuk: a hosszú asztal két végére került a külsőre nagyon hasonló (de ízében természetesen merőben más) krumplis tészta (csak negyedszerre írtam azt hogy krumplis tészta az emúlt 4mondatban, vagyis inkább 5-ödször..)

Huhúúú, hogy én mennyi mindent ettem azon az estén (is), kipróbáltam pl. egy amerikai, valami fekete szósszal megkent kenyeret, amire talán sajt volt pirítva. Aztán, ettem spanyol pudinghoz hasonló nem tudom micsodát, állítólag az igazi bécsi szeletből is kaptam kóstolót, mindenféle tésztás étekből is került 1-1 falat a tányéromra..stb..stb.

Az estét még egy dolog színesítette: az, hogy aznap volt ugye Miklós napja.

      Egyrészt (elvileg) mindenkinek valami karácsonyhoz, mikuláshoz köthető öltözékben kellett megjelennie. Én vettem a kedvenc boltomban egy angyalka glóriát, fehér ruhába öltöztem, kislányos sminkemmel ’szinte’ olyan voltam, mint egy kisangyal (ugye, Anyu?). Szinte..mert szárnyaim nem voltak. :( Kitaláltam, mit teszek: a hátamra írtam a következőt: I don’t find my wings..azaz ’Nem találom a szárnyaim’. Nagy sikere volt a jelmezemnek! ;)

     Másrészt volt egy meglepetése a szervezőknek: ahogy sejthető volt, jött egy Mikulás a vacsora közben, s csokikat osztogatott. Az volt számomra érdekes, hogy annak Mikulásnak nem egy piros, pom-pom-os sapija volt, hanem egy püspöki fejfedője! És a ruházata is más volt ennek értelmében a magyar Télapóéhoz. Tehát nemcsak egy Mikulás van??? Vagy néha átöltözik a Mikulás bácsi? Nem értem én ezt..

Habár (Haltbar:)) Erasmussal, azaz tanulmányi ösztöndíjjal vagyok kint, még nem igazán írtam semmit az okításról. Lássuk, milyen tárgyaim is voltak.

 
Volt olyan, hogy…

1) Negotiation Management: tréning formájában zajlott, 3 teljes napot vett igénybe-amiből sajnos kettő szombatra esett.

Első alkalommal kaptunk egy kis bevezetőt arról, mit és hogyan kéne tenni egy ’tárgyalás’ során. (Kicsit úgy éreztem, tárgyalásnak hívtuk minden párbeszédet: akár egy állásinterjút, vagy a közértben a pultos nénivel zajlott társalgást, de ide tartoztak a családi viták is...stbstb). A nap további részét sok gyakorlati feladattal töltöttük: kisebb-nagyobb csoportokra osztott minket (természetesen mindig másképpen), s valamit ügyködni kellett. (jaj, az első feladatra még emlékeszem: mutasd be a team-ed és győzd meg a többieket, hogy ti vagytok a legjobbak!) Eszméletlen fárasztó nap volt, úgy mentem haza, mintha kiszívták volna az agyam. Hiperintenzív nap volt.

A második alkalom egy héttel később volt, ennyi időnk volt egy negotiation-t illusztrálni-elemezni, s pár oldalban összegezni a tapasztalatokat, tanulságokat.  S ha ez nem lett volna elég, egy 30-40perces prezentációt is készítenünk kellett. Szerencsére egy egészen jó csapatban dolgoztam, a 6fős csoportunkban volt ugyanis Karolina (a lengyel barátnő), Robert (a holland Dávid-hasonmás) és Jure (a szlovén srác) is. Volt velünk egy amerikai fiú is, Steve, aki magára vállalta a fogalmazást, mondván neki elég jó az angolja.:)

A prezi életem legrosszabb szereplése volt. Elfelejtették ugyanis átküldeni nekem a végleges anyagot, kezdés előtt 5perccel láttam meg az én diáimat (amik -mondanom sem kell- a maradék slide-ok voltak, amiket senki nem akart). Alig vártam, hogy vége legyen annak a napnak… Na mindegy, túl vagyunk rajta:)

Rá következő nap volt a zárása ennek a tárgynak. Akkor is sokat „játszottunk”, egészen belerázódtam ezekbe a különböző helyzetgyakorlatokba! Vagy lehet, hogy annyira vártam a nap végét (azaz a Juci-talit), hogy gyorsabban teltek az órák?:)
Egy 18oldalas házi dolgozatot kellett még leadnunk, ami egy 15oldalas anyag elemezésére épült.
Ahhoz képest, hogy egy könnyű tárgynak tűnt, elég munkás volt.
Jegyet még nem kaptunk.

2) Life in Britain and the U.S.: Életem legviccesebb előadásai voltak ezek. Egy brit és egy amerikai pasas együtt tartotta az órákat, de amit ők produkáltak… mintha egy showműsorban lennék, nem az egyetemen, rengeteget nevettünk, fantasztikus humoruk volt, sok-sok iróniával fűszerezve!

Emlékszem, az első igazi bécsi egyetemi órám pont egy ilyen volt. Úgy jöttem ki az előadóból, hogy hmm, ilyen itt az oktatás???:)))

Felváltva meséltek az angol és az amerikai életről, ünnepekről, szokásokról, ételekről, politikáról, történelemről, időjárásról…mindenről! Az előadást mindig mini képregényekkel színesítették. Nagyon tetszettek az órák, jó volt eredeti angol anyanyelvűeket hallgatni! De arra nem számítottam, hogy ebből lesz a legnehezebb vizsgám.. Egy 180 oldalas, tömör könyvet kaptunk, s Nagy Britanniából/Amerikából 3-3 kifejtős kérdésből fog állni a vizsga a jövő héten. A könyv nehéz, sok, s túl részletes-pláne az előadásokhoz képest. (Pl. Melyek Anglia Nemzeti Parkjai? Hogyan működik az egészségbiztosítási rendszer az Egyesült Államokban?). Lehet, most is inkább tanulnom kéne?:)

3) Computational Corporate Finance: géptermi órák voltak, összesen 4alkalommal. Nagyrészt Visual Basic-eztünk, ami nekem nagyon hasznos volt. Többször használtuk már a Közgázon, de valahogy az alapokat soha nem magyarázták el nekem. A tanár nagyon jó volt, és jól tanított! Na, szóval örülök, hogy felvettem ezt a tárgyat! Volt belőle negyedéves vizsga és féléves is. Mindkettőnél használhattuk a jegyzeteinket!:) Emellett még egy csoportházink van, amit a két ünnep között kell leadnunk. „Ej, ráérünk arra még..”

4) Portfolio Management, CAPM and Cost of Capital: Ezt az órát szerintem a legjobb tanár tartotta, akivel valaha is találkoztam!! Ennyire jól szerkesztett, felkészült, szuper pedagógiai készséggel rendelkező pasit… Nem véletlen, hogy az önéletrajza alig fért egy lapra, rengeteg helyen tanított már! Az anyag nagy része ugyan ismerős volt, de sok minden egybeforrt, letisztázódott. Minden hétre kaptunk csoportos házikat, és egy záróvizsga volt belőle pár héttel ezelőtt. Itt már van végeredmény, 2-es lettem összességében, Ami itt jónak, azaz itthoni viszonylatban 4-esnek felel meg.:)

5) Angewandte Mikroökonomik: mikroökonómia, mert szeretem, mert kíváncsi vagyok itt hogyan okítják, mert lehet mást is tanítanak. De erre nem számítottam, A tanárunk hiperbéna.:( Elmegy az óra fele a házi feladat ellenőrzéssel (mert ugye azt mindig kapunk), majd miután tapasztalja, hogy így nem tudja leadni az aznapi anyagot, elkezdi a (2005-ös) prezentációját lepörgetni: azaz csak nyomogatja az entert, néha olyan gyors ütemben, hogy egy-egy dia címét sem tudom elolvasni. S ha megáll egy-egy percre, magyaráz valamit, majd utána több oldalon keresztül csak annyit mond: ööö…yes, ööö..ja.. Sajnos az órák után nem érzem magam sem okosabbnak, sem tanításügyileg tapasztaltabbnak, csak idegesebbnek. Sajnáltam rá a drága időt.

Egyszer mindenkinek a táblánál kellett prezentálnia a háziját, az én levezetési módomat nem értette teljesen, de megoldottam az ’ő módszerével’ is, akkor nagyokat bólogatott. Szörnyűűűűű!!!! Szerdán lesz a záróvizsga, túl vagyunk a negyedévesen és a házikon. Meglássuk.

6) Business German, avagy Wirtschaftdeutsch: egyetlen német nyelvű órám, vagyis német nyelvórám. Heti rendszerességgel voltak, s hát, vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. A tanárnak ez volt élete első csoportja az egyetemen (előttünk török feleségeket tanított németre), s sajnos ez nagyon sokszor érződött. Vagy nagyon könnyű feladatokkal bombázott minket, vagy túl nehézzel. Nem jól mérte fel a csoport tudásszintjét. Pedagógiailag is van még hova fejlődnie.

Nade, volt ami jó volt!
Pl: mindenkinek kellett egyszer prezentálnia. Bármiről. Én a Hungarikumokról beszéltem: a magyar sajátosságokról, természeti kincsekről, ételekről-italokról… Még sosem prezentáltam németül, pláne nem egyedül!:)
Pl: az utolsó hetekben szódolgozatokat írtunk. Azt hittem, ilyen itt tuti nem lesz. Hiszen annyira nemzetközi a csoportunk. Végül angolul lettek visszakérdezve a szavak. Volt, hogy meg kellett néznem a szótárban egy-egy szót, mit jelent magyarul, majd megtanulni egyszerre angolul-németül:) 

Megírtuk belőle már a vizsgát, de csak januárra lesz kijavítva. Schade!

Tehát ezeket tanulgattam a Wirtschaftsuniversität Wien-ben, 2007/08-as tanév őszi félévében.

 

Kedves Blogolvasó!

Ha ritkán jársz erre az oldalra, s nem tudod, mit nem olvastál még, tekints jobbra, van egy lista a blogbejegyzések címeiről. Csak kattints rá arra a címre, amelyik ismeretlen, s máris olvashatod a hozzá tartozó irományom.

Akik tudják követni a blogírás-tempóm: Családi hétvége 2.napja (okt.14.) került fel az oldalra!

BOLDOG MIKULÁST MINDENKINEK!

Egy bécsi Mikulás bácsi

A hétvégére hazamegyek, ugyanis vasárnap este a Művészetek Palotájában Jamie Winchester& Hrutka Róbert koncert lesz!!! Ezt nem lehet kihagyni… :)))

 

 

oktober elso par napja..ld: München-Oktoberfest alatt!

ld alább, illetve a fenykepek2-ben!

Húúúú, szégyen és gyalázat, mennyire nem frissítem a blogom..:)
DE: Hazajöttem szerda délután a 4 napos ünnepre!!! És, a sok-sok baráti és családi találkozók között igyekszem egy-két dolgot pótolni az oldalon is. Drukkoljatok, hogy sikerüljön;)

Szép estét! Kriszti aus Ungarn

Mivel a Buddy Network által szervezett táncoktatás nem nyerte el a tetszésemet (alaptáncok kezdőknek), tovább folytattam a keresést. Megtudtam, hogy az egyetemen lehetőség van rengeteg sportolási és más szabadidős tevékenységre is. (Nem ingyen, de nagyon kedvező áron!) Egy jó vastag füzetet lapoztam át, tényleg bő a kínálat! Lehet pl. masszázs tanfolyamra járni, billiárdot tanulni (Ati, lehet, van snooker is!), frizbizni, jéghokizni..stb.  ( www.usi.at)

A táncok közül -bár volt balett és videoklip táncoktatás is- én a Salsa tanfolyamot választottam!:) Egyrészt, mert erre a táncra már régóta kíváncsi vagyok (sajnos nem tanították a New York táncsuliban), másrészt mert jó időben (hétfő délutánonként az egész szemeszterben) és tökéletes helyen lesznek az órák! (Mariahilfer Strasse-n).

Ez a táncterem, a szabad ég alatt táncoltunk..vagy csak a festett felhők között?:)

30-an jelentkezhettünk erre a tanfolyamra, neten lehetett követni még hány szabad hely van. 4 szabad hely volt, mikor elindultam jelentkezni a kurzusra. Mire odaértem az USI központba (igaz, eltévedtem, nem is egyszer: eltévedésben újra eltévedtem majd megint :)), már 29-re nőtt a jelentkezők száma! Azaz velem telt be a csoport! Huhh, mázli! (Akárcsak az Oktoberfestnél)

Mivel betegeskedtem múlthét hétfőn, az első órát ki kellett hagynom. :( De ma nem jött közbe semmi, 16,25.17,32-ig táncolni tanultam ebben a tánsuliban: http://www.studiojulion.at/ (Itt is ezek a szabályok: 32-ig tart az óra! Nem 30-ig és nem 35-ig!)

Mint kiderült, ez egy sima tánciskola, ahol az egyetemi diákoknak külön kurzusokat szerveznek, a mai alkalom volt a harmadik! A tanárom épp a suli névadója: Julion Nunez, Peruból származó pasas. Jófej, s jól tanít! Nekem nem jutott pár, így a tanárral „ismételtem”(=tanultam) az eddigi lépéseket illetve velem mutatta be az újakat a többieknek!:) Nagyon-nagyon tetszik a Salsa zene, s tetszenek a lépések is!!! (De gyakorolni kell, nehogy elfelejtsem a jövő hétig.)

Egészen feldobódtam, nagy mosollyal sétáltam haza, és közben a fejemben lüktetett a ritmus: einszweidrei,fünfsechssieben.. ;)

 

Reggeli után visszatértem a drága családomhoz. Mivel nagyon tiszta, napsütéses idő volt, elsőként a Dunasziget felé vettük az irányt. Nagyon boldog voltam, hogy meg tudom Apuéknak is mutatni ezt a „paradicsomi” szigetet! S annak is nagyon örültem, hogy ők is teljesen elvarázsolódtak a környezettől! Tovább folytatva a sétát az UNO Cityhez értünk. Itt a bécsi felhőkarcolók (mert vannak azok is!) illetve az ENSZ különböző irodái és szakosított nemzetközi szervezetei találhatóak. Ajánlanék egy oldalt, itt egy panorámakép látható: http://www.csatolna.hu/hu/panorama/nau.htm

Nem tudom, engem kicsit nyomasztanak az extra magas épületek. Oké, voltak nagyon érdekes alakú építmények is, de ez a modern stílus nem az én világom.

Ezen monumentumok között kitekintve egy –szintén- magas tornyot pillantottunk meg, a távolban. Vagy lehet, hogy nem is annyira a távolban?:) A térképet tanulmányozva rájöttünk, kb. 500 méterre vagyunk a Donauturm-tól, aminek –majdnem- a tetejéről lehet csodálni a panorámát. A kristálytiszta idő lévén pontosan ez lett a következő programunk.

„Csak” egy gyönyörű parkon kellett átvágnunk, majd fél percet –se- utaznunk egy lifttel, s máris 262 m magasból szagolhattunk a bécsi levegőt! S amilyen látvány fogadott minket…nem bírtam betelni vele! Egyszerűen csodálatos volt! 114kép elkészítése után kénytelen voltam elhagyni a helyszínt, hogy jusson még másra is időnk.:) Kifele menet vettük ezt a „speciális” képeslapot, mert nagyon megtetszett, meg mert ez egy emlék erről a hétvégéről, meg mert ..csak! ;)

Pár kilométeres gyaloglás után értünk vissza a kocsihoz. Egy újabb adag energiát magunkhoz véve (=muffin- evés) folytattuk a napunkat, a Práternél.

A vidámparkban nézelődve egy csomó gyerekkori emlék beugrott, pedig mennyit változtak a játékok… Sokra fel sem mernék ülni, olyan félel- metesnek tűntek! :) Természetesen Bécs jelképét, azaz az óriáskereket is megmutattam Atiéknak!

A késői ebéd a kolimban volt, ugyanis annyi minden megmaradt az előző vacsorából, hogy én azt egyedül egy-két hétig ettem volna! A szobámat „kicsit” átrendeztem, hogy le tudjunk ülni 5-en enni egy pár falatot. Sajnos a búcsú előtt innen már csak egy program volt hátra: a Gasometer City.

A régi gáztartályokat lakó- tömbökké alakították: 600 lakás, csaknem 250 kollégiumi szoba, 4200 férőhelyes rendez- vényterem, egy bevásárlóköz- pont, egy szabadidőcentrum, egy óvoda, számtalan iroda és a bécsi városi & tartományi levéltár kapott helyet.

Igazából csak a külső váz maradt meg, mögötte egy teljesen új épület áll. Más ablakbeosztással, más belmagassággal, más stílusban… Az épületeket folyosók kötik össze, végigsétáltunk rajtuk. Egy dolgot nem értettünk: miért kellett ide mellé ez a valami???

Még egy padon egy gyors búcsú-tortaevés, majd búcsúölelések és integetések… Hmm, micsoda hétvége volt! Tökéletes, emlékezetes, csodálatos és feltöltődős!

A kocsi Budapest felé indult.
Benne ült négy ember: Anyu, Apu, Ati és a Bea.
Én itt maradtam.

 

                                                                                               Jó utat!

 

 

Reggel 8 körül akartam kelni. Hmm, és sikerült! Sőt, már az első óracsörgésre kinyíltak a szemeim, s felültem az ágyban:) Bezzeg, ha suli van, mindig elalszom a reggelt, s kapkodnom kell…

Délelőtt még pótoltam az elmaradásaim: muffinokat sütöttem az egyik sütőben, a másikban pedig egy nagy sertéscombot. Vicces volt, amikor 10 után az első emberek jöttek a konyhába a reggeli kakaójukért/kávéjukért/teájukért, apró-álmos szemekkel, s megpillantottak engem, aki sürgött-forgott, ügyködött, elfoglalva az egész konyhát hétvégi viszonylatban már "hajnalban"!

Közben a Gáborékon keresztül folyamatosan érkeztek az információk az Anyuékról. Már úton vannak. Már a határhoz közel vannak. Most lépték át a határt. S aztán csörgött a telefonom: Ati volt, hogy engedjem be őket a kapun!!!:)))

Apuék hoztak mindent. Tele volt a kocsi. Felhurcolkodtunk, a szobám -igen, az amiben olyan szép rendet tettem előző nap- hirtelen megtelt. Teljesen. Csomagokkal és emberekkel!

Mialatt a kocsi-szoba útvonalat tettük meg, oda-vissza-oda-vissza-oda.., Anyukám sikeresen odaadta a szobatársam egyik barátnőjének azt a kis magyar ajándékcsomagot, amit nem éppen neki, hanem a Wenjia-nak szántunk..:) Igaz, szobatársam gyakran ül a szobában is kabátban, tehát Anyukám akár jogosan is gondolhatta volna, hogy a másik lány az én lakótársam. (Hozzátartozik az igazsághoz, hogy bemutattam őket egymásnak még előtte, már az első percben. De mindegy, aranyos volt.:))

Szülinapi köszöntés követ- kezett, hasonlóan mint otthon. A különbség „csak” annyi volt, hogy Bécsben, a kollégiumi szobámban vettem át a szépen becsomagolt meglepetése- ket a családomtól, akikkel már egy hónapja nem találkoztam.

<-- A család és a lufimánia vagy mágia?

A koccintáskor bekapcsoltuk a webkamerát is, hogy teljes legyen a társaság: Jutkáék is csatlakoztak hozzánk, 300km-rel távolabbról. (Köszönöm a hamuban sült pogácsát!-többek között)

Délután egy kisebb séta-vásárlás után ebédelni mentünk. Juteszembe, bementünk egy közértbe, ahol én szinte naponta vásárolok. Olyan aranyosak voltak a többiek, ahogy nézelődtek, átszámolták forintra az árakat. Nekem már ez megszokott.. lehet, azért, mert én most itt élek??!!

Szóval az ebéd: Igazi Bécsi szeletet akartunk enni, olyat, ami lelóg a tányérról. A kolitól nem messze van egy házias kis étterem. Olyannyira házias, hogy a pincér volt –szerintünk- a szakács, a tulaj, a takarító és a mindenes egyben. Összesen 10 asztal volt, ha nem kevesebb. Vendégek száma 5 volt, azaz csak mi:) Nagyon finit ettünk és rengeteget. Tele voltunk. Vagy dugig. S még így is elcsomagol- tattunk a húsok harmadát, tényleg óriási az óriás bécsi.

Napsütéses időnk volt (én rendeltem, természetesen), így felmentünk Grinzingbe sétálgatni. Most az erdőben is gyalogoltunk: imádom az ősz színeit, az egymillióháromnegyvenöt féle színű lombkoronákat, s az erdei illatot! Viszont azt kevésbé szeretem, hogy korán sötétedik..:(

Elmentünk Anyuék szállására (két Jugendherbergés szobát foglaltam nekik, ajánlom mindenkinek, teljesen elégedettek voltunk a szolgáltatással: http://www.oejhv.or.at/quartier/1200/1200.htm) Kicsit izgultam, minden rendben lesz-e a foglalással. De miután átvettük a kulcsokat és elfoglaltuk a teljesen jó állapotú fürdőszobás szobákat, megnyugodtam. Amíg a „látogatóim” kicsit kipihenték magukat, én elrobogtam a metróval a kolihoz, a vacsoráért. Két nagy zacskót és a hátizsákomat telepakolva (s ezzel a túlzsúfolt hűtőnket kiürítve) tértem vissza a negyedik emeleti szobákhoz. Mondanom sem kell, lift nem volt:)

Terülj-terülj asztalt varázsoltunk pár perc alatt, amit sikerült mind az 5-en körbeülnünk. Nagyon-nagyon jó hangulatban telt az este, a főztöm sem lehetett rossz, mert mindenki sokat csipegetett belőle. Valami isteni bort is nyitottunk, s még szülinapi tortám is volt, a kedvencem: Esterházy torta, egyenesen Budapestről! Öngyújtó nem volt senkinél, a portás nem adott, mondván tilos az épületben használni. Végül sikerült találnom egy megmentőt. Így tudtam gyertyát fújni és kívánni valami szépet!

11 körül mentem haza. Jó volt úgy elbúcsúzni, hogy reggel felkelek, s megint találkozunk, szinte még egy teljes napot együtt leszünk….

...Folyt köv.

Péntek van. Holnap szombat. Azaz jön az én kicsiny családom két napra!!!! :)

Rendet raktam. Elpakoltam. Kicsit kitakarítottam. Mostam. Teregettem. Lássák a szülők, milyen rendes kolis vagyok!

Aztán, gondoltam, egyik nap én főzöm majd az ebédet vagy vacsorát. De eszembe jutott, az nem jó, mert egész napos programokat tervezünk, nem lesz idő ügyködni a konyhában. Mi a megoldás? Olyan ételeket kell kreálni, amik hidegen is jók, azaz előre elkészíthetők. Nagy főzőtudományom hiányában az első gondolatom a  s z e n d v i c s  volt :), de aztán, a boltokat járva, lett pár más ötletem is! Végül három szatyorral, dugig pakolt hátizsákkal, és teli kabátzsebekkel sikerült visszatérnem a bevásárlásból.

Az este/éjjel a következőképpen zajlott: az összes konyhai eszközömet felhasználva (azaz egy serpenyővel, egy fazékkal, egy fakanállal és egy tányérral) illetve Noémiék segítségével az alábbi menüt készítettem: fasírtgolyók, egészben sült borsos hús, répás-gombás-kukoricás-újhagymás tésztasaláta és Leberkäse. Mindehhez vettem egy üveg vörösbort és savanyúságokat. Desszertnek meg Kriszti-féle almás muffint terveztem. Ha elkészült valami, egyből mosogatni kellett, hogy felszabaduljon egy eszköz a következő fogáshoz.. Tehát nem volt egyszerű és pláne nem gyors! (Lehet, az első gondolatnál kellett volna maradni? Venni friss kenyeret, felvágottat, zöldséget s kész?:))

Éjfélkor inkább felfüggesztettem a készülődést, leszakadt a derekam. A muffin és a sült hús másnap reggeli feladatnak maradt.

Olyan izgatottan feküdtem le aludni, mint amikor a kisgyerekek Karácsonykor várják a Jézuskát..Holnap, holnap!

First of all:        !!!!!BÉLUS, BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!!!

Életem első igazi bécsi egyetemi órái után –bemelegítésként- hazasiettem, ahol már minden elő volt készítve a gyors átalakuláshoz. FutóKrisztiként mentem Tamással a Starthoz (aki szintén belelkesült, s jött velem futni). Picikét késésben voltunk.

A Museumquartier épületében van egy nagy belső udvar, ott már délutántól mindenféle programok voltak egy színpadon. Az épület sarkánál kellett gyülekezni, az első emberek 8 órakor kezdhették el az enyhénél kicsit jobban meredek útvonalat. Olyan sokan voltunk, hogy mi hárman csak kb. 10 perccel később értünk a startvonalhoz!!

Mi hárman? De ki volt a harmadik? Hááát, az volt megbeszélve, hogy Noémi és Zoli lesznek a fotósaink. De a helyszíni pezsgő-hangulat hatására a terv kicsit módosult: Zoli is jött velünk futni!:) Noémi vigyázott az ő kabátjára, a mi cuccainkra, s kapott két fényképezőt is, hogy nehezítsük a helyzetét.:) /Utólag is köszönjük!/
                    A célban

A lényeg, hogy lefutottam a Mariahilfer Strasse-t oda-vissza, jobb és bal oldalamon egy-egy testőrrel, akik az egészségemre vigyáztak: Csak közepes tempóban viszont nagyon jó hangulatban kocogtuk le 20-25 perc alatt a 4km-t! Igaz, szerintem, a magyar szurkolók a futóversenyeken lelkesebbek, meg többen szoktak lenni, mint itt az osztrákok. Néha azért egy-egy pacsit sikerült kikényszerítenem tőlük…:) A célban pom-pom lányok és friss fánkok, üdítők vártak.

Hmm, most jön a lufis sztori. Mivel másnap, azaz csak pár órával később volt a szülinapom, Tamásék leszerelhettek nekem egy héliumos óriáslufit a színpad oldaláról (ahol amúgy éppen valami show folyt).

Ekkora lufit még sosem kaptam!!!! Olyan ereje volt, hogycsakna, nehéz volt vele közlekedni. A madzag jó hosszú volt, a lámpaburákat kellett vele kerülgetnem az utcán.  Eljutni a kollégiumig egy elég vicces mutatvány volt: alig fértem be a metróba, utána mozgólépcsőzés sem volt hétköznapi, majd következett egy rövidebb séta, mialatt úgy éreztem magam, mint egy filmsztár: mindenki felfigyelt rám/ránk/a lufira.  A kollé- giumban sajnálattal vettem tudomásul, hogy vele ugyan nem utazom egy lifttel, mert egyszerűen nem  fér  be! Maradt a lépcsőzés. (Úgyis kellett valami levezető gyakorlat a futás után:) )

A szobaajtón neccesen, de keresztüljutott. A szoba légterének 40%-át elfoglalta, most a plafonon pihen, az ágyam felett. Nagyon tetszik! :)

Este még koccintottunk a futó-teljesítményünkre, s előre ittunk a medve bőrére: Noémiék felköszöntöttek! Kaptam egy teáskannát, amiben a hideg estéken milyen finom és forró teákat fogok én készíteni!:) Köszönöm!

Emlékszem, mennyire bántam, hogy idén lemaradtam a Budapesti Éjszakai Futóversenyről..
De, ami késik nem múlik! :)

Megláttam egy plakátot, regisztráltam, ééééés…holnap este 8-tól a bécsi éjszakában fogok futkározni 3500 emberrel együtt!

Ma voltam átvenni a rajtszámom (1256), a welcome csomagom, meg a pólóm. Az utóbbi valami fantasztikus, nem ilyenre számítottam! Egy hosszú ujjú Puma futópólót kapott minden nevező. Nagyon jól néz ki, van az oldalán fényvisszaverő-csík is, hmm, csini leszek benne:)

 

A bökkenő csak annyi, hogy este 7-ig órám lesz (holnap kezdődik az igazi egyetem, igen, október 10-én! Nevetséges:)), de valahogy ezt is megoldom..

A táv "csak" 4 km, a Mariahilfer Strasse-n, ami ugye nem egy sík terep… (Najó, visszafelé jó dolgom lesz;)) Én lassú kocogást, avagy gyors sétálást tervezek, mert, egyrészt nem edzettem rá  mostanában, másrészt tegnap sikerült betegnek lennem (dátha, gyengeség, enyhe láz). Igaz, ma már szinte teljesen jól vagyok (kopp-kopp-kopp), de azért nem szeretném az ágyat nyomni a következő napokban.

(Ezek a mondatok nem túl magyarosra sikerültek:))

 

 

Hétvégén jön a család, hurráááá!!!!

Oktoberfestről hazatérve azt hittem átalszom majd az egész napot. De nem így volt. Délután már egy körül felébredtem! Lehet, a hazaúton ülőpozícióban töltött fél-egy órás alvások mégis értek valamit?:)

Estére is programom volt: Múzeumok éjszakája! 10 euróért este hattól reggel egyig járhattuk a bécsi múzeumokat. Noémivel, két magyar látogatójával és később Rolanddal kiegészülve próbáltuk minél hasznosabban eltölteni ezt a hét órát! Összesen 7 helyen jártunk! („Sajnos” a Traum&Trauma kimaradt, elég volt egyszer átélni azt a traumát…:))

Noémivel a Hofburg- nál kezdtük a kultú- rálódást. Láttunk har- ci ruhákat, fegyvere- ket illetve különböző hangszereket. Innen én a Színház- múzeumba mentem, ami csupán pár teremből állt. Igaz, a bábok és a ruhák nagyon tetszettek! Majd az Albertinában folytattuk sétánkat. Itt most egy nagyon népszerű kiállítás van, a Batliner házaspár magángyűjteménye: Monet-tól egészen Picasso-ig! Bevallom őszintén, nekem csalódás volt. Minden plakáton ez a két név volt kiemelve. Előbbiből egy képet sem találtunk, utóbbiból meg két kezemen meg tudom számolni hány festmény volt kiállítva… Volt sok -számomra- ismeretlen alkotó és sok modern kép is (egy vonal van a vászon közepén, s több évig készült a „mű”). Az interneten olvastam még kiket kellett volna megtalálni.. Lehet, a nagy tömeg miatt nem vettünk észre sok képet, nem tudom. (Oké, azért örülnék, ha ilyen magángyűjteményem lenne!)

Következő állomásunk a Pillangóház volt. Ez bent van a belvárosban, közel a Hofburghoz! Hosszú volt a sor, de egészen gyorsan haladt, így kivártuk. Egy üvegházba léptünk, ahol a pillangók szerintem éppen téli álmukat aludták... (Jó szokás, sokszor irigyeltem a medvéket is ezért!) Ellenben a csótányok és egyéb bogarak vígan élték életüket. Pfújjj! Na, azért szép környezetben sétálgattunk!

A következő helyszín-ha jól emlékszem- a Marcipán múzeum volt. Nem is tudtam, hogy van híres osztrák marcipán! Amíg a sorban álltunk, megcsapta az orrunkat valami isteni sütemény illat. Ahogy a mesékben ábrázolják, ha pl. Micimackó mézillat után szaglászik, úgy találtam rá én is a csokiforrásra, követtem az illatcsóvát: a bejárathoz közel, a teraszon mini Sacher tortácskákat készí- tettek!!! Hmmmm…nem lehetett nem kipróbálni! Bécsben extrafriss Sachert enni, este 11-kor!:) Nagyon ízlett! (De, azért még mindig helytáll az én receptem is, szerintem. Remélem.) Próbáltam ellesni a titkokat, de vagy nincsenek is, vagy tényleg nagyon jól eltitkolják. :)

Bejutottunk közben a múzeumba is, ami szintén elég kicsike volt. (Nem tudom, hogy ezek mindig ekkora tárlatok, vagy lezárják egy részüket erre a rendezvényre??? De akkor mi értelme ennek az egésznek?)

Kihagytam a felsorolásból egy tárlatot: koronázási ékszerek és ruházatok tárházát is megnéztük, azaz a Schatzkammer császári kincstárát! Biciklizés közben sok plakátot láttam, ami erre a kiállításra hívta fel a figyelmet. Nagyon szellemesek voltak!

Az óramúzeummal zártuk esténket. Láttunk nagyon- nagyon sok faliórát, karórát, képórát (=festményben levő órát). Ha az órák csokoládék lennének, Gombóc Artúr is elégedett lett volna a választékkal. Sajnos mi is többet időztünk el a ketyegő órák között, s késve indultunk utolsó programunkra. (Mondhatnám, nem néztük az óránkra..Hihi)

Zárásként ugyanis a Dialog im Dunkeln-t terveztük, volt is időpontunk a 0:40-kor kezdődő vezetésre. De mi óra 43-ra értünk oda, s hát, mint tudjuk, ez majdnem akkor bűn, mint 70 métert járdán kerékpározni… Szóval nem engedtek be minket!:( Kár, ugyanis ide alapból 16euro a belépő, s nagyon kíváncsiak voltunk rá! Elhatároztuk, ezt csakazértis megnézzük egyszer! Azaz, megnézni pont, hogy nem tudja az ember. Ugyanis csak hallani/tapintani/szagolni/ízlelni lehet! Magyarországon is volt valahol egy ilyen kiállítás, arra is el akartam menni, de valamiért az sem sikerült. Mindegy. Hazamentünk. Álmos voltam, sikerült másnap azt hiszem 2-ig is aludni!

Hol is kezdjem? Talán az elején?!:)

Este fél 11kor volt a találkozó a Westbahnhofnál. Pontosan érkeztem, bár -mint minden OK Programnál, itt is- direkt a tényleges indulásnál korábbi időpontot jelöltek meg nekünk. Hmmm, talán most egy kicsit túl korait is: a vonat csak 23,45-kor indult!

Körbenéztem, sok ismerős arcot nem láttam. Szerintem a társaság nagy része nem volt sem az OK Programon, sem az intenzív nyelvi kurzuson. Egyedüliként képviseltem Magyarországot! Mindegy, azért (is) vagyok itt, hogy sok embert megismerjek!:) Miután 5-6 emberrel pár szót váltottam, gondoltam, írok egy SMS-t hazulra. Ekkor vettem észre, hogy a magyar SIM kártyám nincs a tokjában (ezért sem kéne állandóan cserélgetni a magyar-osztrák számokat..). Közel lakom a pályaudvarhoz, ezért visszarohantam a koliba megkeresni. Feltúrtam mindent 15 perc alatt, de semmi. Visszasiettem a vonathoz (előtte természetesen leültem, s számoltam tízig -Anyukámnak!:))).

Lehetne úgy folytatni a történetet, hogy nem értem el a vonatot, s lemaradtam az egész fesztiválozásról. De, szerencsére még csak a mai blogbejegyzés 1/5-nél tartok!:)

Az út több mint 6 óra volt. Hálókocsik nem voltak, viszont bulivagon igen!  Ingyen volt minden ital az egész úton, szólt a zene az egyik kocsiban, a többiben meg a mi hangunk. Még el sem hagytuk a pályaudvart, mikor a szervezők mindenkinek egy doboz sört nyomtak a kezébe! Jó kis este/éjjel előtt álltunk! Sokat nem sikerült aludnom (max. 1-2órát), de beszélgetnem annál többet! A nevekre egy idő után már nem is figyeltem, képtelenség ennyit megjegyezni. A lényeg, hogy jól éreztem magam!

Elég álmosan, fáradtan és buli utáni hangulatban szálltunk le München városában. Volt 6 óránk a városnézésre. Kaptunk egy kis füzetkét, amiben minden hasznos információ össze volt gyűjtve erről a 2 napról: pl a város nevezetességei is, térképpel együtt.

Így, hajnalban -a borús időjárás ellenére- elindultunk felfedezni a környéket. Egy 8fős társasághoz csapódtam (később realizáltam, hogy egy fiúcsoport tagja lettem), akikkel –megszakítva a sétát- beültünk egy étterembe/kávézóba reggelizni is. Sikerült kiválasztani a nekünk leginkább megfelelő helyet: a városháza előtti extra-elegáns vendéglőt! Jóóó, tényleg finom volt a nutellás croassaint!:)

A listán minden helyet kipipálhatunk: szakadó esőben, leragadó szemekkel megnéztük, amit csak lehetett. Egy Starbucks Coffee-ban pihentünk 1 órát= mind a 9-en aludtunk!!!

Déltől voltunk az Oktoberfesten. Mi is ez? Hát, egyfajta fesztivál: egy óriási területen rengeteg sörsátor áll (amikben 1 korsó=1 liter!), mellettük vidámpark, mindenféle bódék, szuvenírboltok.. 6,2 millió ember látogatott el ide a 16nap alatt!:) Közte voltam én is! (Még mázli, hogy mentem! Nélkülem csak 6,199999 millió lett volna, haha!:)) Nagyon sokan bajor népviseletben voltak, nagyon tetszett a hely hangulata!

Az egyik ilyen több ezer fős sörsátor emeletén volt lefoglalva nekünk 150 főnyi sörpad. Épphogy leültem, amikor jött egy nő, kezében 6-8 korsóval (maga a korsó üresen sem könnyű.. Jó kondiban vannak!), s egyet lerakott elém. 9 euró, mondta. Hmm, válaszoltam. Nem olcsó, gondoltam. De fizettem.

Erre inni kell!

A vonaton megtanított ivós-koccintós nótákat most élőben is kipróbáltuk! Felálltunk mind a 150-en, kezünkben a sörrel, s egyszerre, teli torokból kezdünk az egyik dalocskába. A vége mindig az volt, hogy PROST! Az ment nekem is!:) Körbenéztem, lenéztem a földszintre, ahol teltház volt és élő zene szólt, amire több ezer ember énekelt! Hány óra is van? Dél múlt 35 perccel??? :))))

Ebédre természetesen a bajor kolbászos hotdogot próbáltam ki, szerintem egészen Oktoberfestesen néztem ki! Ugye?

Ezt az egész hangulatot igazából nem lehet megfogalmazni, ezt egyszer (vagy többször) mindenkinek ki kell próbálni, fantasztikus!

Sajnos 4 órakor jöttek a Securitysek, s közölték velünk (a kedves stílusukban), hogy van 2 percünk elhagyni a helyet, lejárt ugyanis az asztalfoglalás..

Szétszéledtünk, egy másik társasághoz csapódva elmentem a Paulaner sátorhoz. Bentre csak foglalással lehetett menni, de kint találtunk egy fél asztalt üresen, elfoglaltuk! Itt iszogattunk-beszélgettünk kb. fél 8ig. Volt még 3,5 óránk visszaindulásig. Mit csináljunk? Ennyi egy napra elég.. Már 34 órája nem aludtunk.

Elmentünk vacsorázni a pályaudvarhoz. McDonalds volt a választás, ott nem nézik ki az embert, ha órákig bent csücsül a jó melegben, egy szendviccsel a tálcáján. De azt nem hittem volna, hogy ha 6 ember két órát alszik egy-egy asztalra dőlve, az sem zavarja a dolgozókat.. :)

A vonaton hiába volt megint buli vagon, ingyenpia, szerintem mindenki aludt. Legalább is én azt tettem, több-kevesebb sikerrel. Kicsit fájt a szívem, mikor le kellett szállni reggel 6-kor Bécsben. 3órával később ugyanis a Keleti pályaudvaron találtam volna magam.. Hjjajjj, egy hét, s jönnek Anyuék!!!!

Délig sikerült aludni. Este Múzeumok éjszakája, remélem bírni fogom!

Holnap újra jelentkezem!

Aztán volt olyan is, hogy Tandem Evening! (Ahová sajnos én egyedül mentem, ugyanis Roland pont lebetegedett.)

Szerda este az egyetemen bemutatkoztak a Tandem Learning Programért felelős emberek, vagyis inkább egy nagyobb szervezet.

Tartottak egy bő egyórás előadást a tandemkedés lényegéről, céljáról, múltjáról, majd az egyetem egyik nagy embere és a főtámogató (=Raiffeisen Bank) képviselete is beszélt pár percet csillogó szemekkel e hálózatról. Éreztem ez itt valami komoly dolog…

S tényleg! Ha aktívan részt veszek a programban s teljesítek pár követelményt, akkor kapok valami hivatalos papírt a végén, amire hivatkozhatok az önéletrajzban is.  Állítólag ennek értéke van.. Hmm, meglássuk. :)

Azt is megtudtam, hogy idén 352-en vagyunk Tandemesek (71% lány), azaz 176 pár alakult, 29 nyelv-variációban! Természetesen leggyakoribb a német-angol párosítás (57 pár), őket követik a francia-német tandemesek. Idén 2 német-magyar pár lett (a Noémiék és mi :)).

Zárásként narancslés pezsgővel koccintottunk, isteni!

Maga az este egyébként az egyetemen, az RZB Language Resource Centerben volt, ahol nagyon jól felszerelt szobák vannak a nyelvgyakorlásra: Lehet TV-t/filmeket nézni (elég újakat), vannak számítógépes szoftverek mindenféle szintű & fajtájú gyakorló- programokkal, egy külön beszélgetős rész, idegen nyelvű könyvtár.. stb. Ezeket is használhatjuk a tandem-találkozókkor.

Tehát minden szép és jó.. Márcsak arra kéne rájönni, miért kapott mindenki egy stresszlabdát?:)

Memória bekapcsol, lássuk, mik is történtek velem az első tanítási héten.

 
Legelőször is arra kellett rájönnöm, hogy ez még nem egy igazi egyetem hét, csak a nyári vizsgákból ismételhetnek az osztrák diákok. Vagyis, október 7-éig itt nincs valódi oktatás!!! (S nekünk, külföldieknek igyekeznek minden órát karácsonyig befejezni - vizsgákkal együtt.) Azaz ez a szemeszter elég rövid lesz nekem, összesen 11 hét..

 Szóval tanulni nem tanultam ezen a héten, de akkor miket csináltam?:)

Az október nevű hónap október 1-el kezdődik, azaz lehet venni Semestercardot!!! :) 128,5 euro volt január 31-ig a diákbérlet (=egy sárga papírdarab), azaz 8000 Ft/hónap, nem olcsó! (Sőt, én januárra már nem is vennék bérletet, de itt csak két opció van: vagy veszel szemeszterbérletet, vagy nem.) Mindegy.. Majd jó sokat használom, hi-hi! :)

Az elmúlt két hétben rengeteget bicikliztem, nagyon sok helyen jártam (minden délelőtt egyetemen, délutánonként az OK Programokon illetve egyénileg erre-arra) s összesen csak 3 alkalommal vettem vonaljegyet! Sajnos nem lettek nagyon kisportolt lábaim s nem szoktam annyira rá, hogy ne bírnék ki egy napot kerékpározás nélkül. DE! Nagyon szép élményeim vannak (kivéve a rendőrt..), sokkal jobb volt így felfedezni a várost, s az állóképességem is javult!;) Szóval, tetszett ez a biciklis élet, élveztem! Ha tavaszi félévben jönnék, szerintem nem vennék bérletet..:)

 
Hétfőn volt egy német teszt, hogy a gazdasági német nyelvórákhoz kialakítsák a csoportokat. (Hasonlóan a szeptember végi intenzív német kurzushoz.) Sajnos nem készültem rá sokat, de legalább így nem fenyegetett az a veszély, hogy túl erős csoportba kerüljek, mint a múltkor.:)
A Teszt szerintem most nehezebb volt, és kifejtős kérdést is kaptunk. Meg azt is be kellett jelölni, milyen erősségű csoportba szeretnék kerülni. 5 szint közül (igaz, a legerősebb csak CEMS-es diákoknak van), én a harmadikat céloztam meg. E-mailben kapunk értesítést, hova menjünk csütörtökön az első óránkra. (Tehát most elmarad a hangosbemondó:))

 
Este buliba mentünk, meg kellett mutatnom a Kaiko Klub-ot a Noémiéknek is!:) Most metróztunk (hisz van bérletünk!), szóval a biciklim otthon maradt… A buli olyan volt mint a múltkor.. azaz szuper!:)) Természetesen korán mentünk, hogy kapjunk az ingyen koktélokból.. S 1 körül már haza is indultam, addigra ugyanis kibuliztam magam! (Hm, azért egyszerűbb volt járműre szállni, mint hazatekerni.) Be kéne vezetni valahogy Magyarországon is a korán kezdődő bulikat, mert nagyon jók! Másnap nem alszik az ember délig /vagy tovább/, s este 9-kor már tényleg teltház van és szuper hangulat!

 
Kedden volt a 1st Heuriger (a Heuriger jelentése: kocsma) a Buddy Network szervezésében. Ez egy lehetőség arra, hogy a buddy-k és a cserediákok közösen iszogassanak-beszélgessenek egyet. Buddymmal az volt megbeszélve, a villamosmegállóban találkozunk. De az nem volt megbeszélve, hogy fél órát fog késni és nagyon hideg lesz. Grrrr!:) Igazából nem volt egy nagy szám ez az este, nem volt semmi program szervezve (vagy lemaradtunk róla?), csak  leültünk egy asztalhoz, beszélgettünk és közben mustot iszogattunk. (Oké, azéert ez se olyan rossz:)) Megéheztem kicsit, így itt is megkóstoltam az almás rétest! Ez sem ízlett annyira, a pálmát még mindig a melki viszi!:)

Egyszer csak, hirtelen felállt a Buddy-m, hogy menjünk innen! Igazából nem értettem mi baja van, lát valakit, akivel nem akar találkozni vagy elfelejtett valamit vagy? De csak annyit mondott, hogy más környezetbe szeretne menni, nem tetszik ez neki annyira. Hmm.. kicsit furi volt, de mivel én sem éreztem magam annyira hiperszuperül, mondtam OK. Útközben kicsit változott a terv: végül hazafelé benéztem a Tandem Partnerem munkahelyére, ahol épp esti/éjszakai kísérlet folyt. Izgiii volt! :)

Nem is kell olyan sokat várni a következő bejegyzésig! A megfejtés: nem igazán sikerült korán felkelni..:)

De mindegy, így is jól sikerült a nap (azaz a délután)! Kitekertünk Rolanddal a Duna-szigetre. Mi is az? Egy mesterségesen kialakított 20km hosszú, s nagyon keskeny sziget a Dunán! Néhol csak pár száz méter (se) a keresztmetszete..  Rengetegen voltak ott: sokan futottak, rengetegen görkoriztak vagy bicikliztek, voltak akik kutyát sétáltattak, mások csak a fűben ücsörögtek.
Kérdés: mit mutat ez a felirat?

Állítólag nyáron sütögetni-bográcsozni és strandolni is járnak ide emberek, annyira tiszta a víz ezen a szakaszon! (Hmm, utána már Magyarország jön, nálunk miért nem ilyen tiszta?? A szomszéd vize mindig kékebb?!)

Nagyon tetszett ez a DonauInsel! Olyan szép volt a táj! Jó sokat kerékpároztunk, kis tájban gyönyör- ködő pihenés után tekertünk vissza a stabilabb szárazföldre.

Már akkor elterveztem, hogy ezt Anyuéknak is megmutatom! (S előre elárulom, így is lett!)

 

S, hogy Béla örüljön, itt egy rövid bejegyzés! :)

Megint korai indulás, megint több busznyi cserediák és reméltem, hogy megint szerencsések leszünk az időjárással (az elmúlt napok esősek, borúsak voltak). Az út sokkal hosszabb volt (200km), mint Melkbe (88km), egyszer még pihenőt is tartottunk. Igaz, így a felhőket is elhagytuk, s szép idő fogadott minket a célban!

 

 

A buszról leszállva egy nagyobb sétát tettünk az étteremig, közben próbáltam nem a földet nézni, minél több mindent látni a városból. Csak többé-kevésbé sikerült: ha beszélgetek valakivel (angolul), az több energiát/figyelmet von el, mint otthon.. Nemcsak egy mellékes cselekvés. Sajnos. Még:)

Az ebéd itt is –hasonlóan Melkhez- isteni volt! Palacsintatésztás húsleves, Graz-i (vagy Bécsi?) szelet és Tiramisu. Szerintem megint jókat választottam!;) Teli hassal, s kezünkben egy térképpel indultunk a csoportos, idegenvezetős sétánkra. Graz egy egyetemi város, tele fiatalokkal, bicikli utakkal és kisebb-nagyobb belső udvarokkal.

Bár Graz Ausztria második legnépesebb városa (igen, Bécs után), nekem nem tűnt egy nagyvárosnak: 3 óra alatt körbejártuk a belvárost, egy helyen volt minden „nevezetesség”. (Nem is tudtam, hogy Arnold Schwarzenegger Grazban nőtt fel!) Az idegenvezetés is nagyon tetszett, rendkívül hangulatos helyeken sétálgattunk! (Külön kiemelném az iker-csigalépcsőt: Egymás mellett fut két kanyargós lépcső, ami néha összenő-néha szétválik, én még sosem láttam ilyet! ld:fényképek2 albumban)

 

                            Készítettem egy önkioldós csoportképet is, tök jól sikerült, ugye? :)

Kaptunk egy-másfél órás szabadprogramot, mielőtt visszaindultunk Bécsbe. Páran még sétálgattunk a szűk utcácskákban, majd beültünk forró csokizni / sörözni egy kellemes légkörű helyre.

Utána visszamentünk a buszhoz, s irány haza. Megálltunk egy puccos étteremnél pihenőre, ilyen helye- ken én soha semmit nem szoktam venni, csillagosak az árak. De most nem bírtam ki: csokihiányom volt! (Tudom, forró csokiz- tam.. de az más!) Életem legdrágább, de akkor úgy éreztem, hogy a legfinomabb Lion csokiját ettem!:)

 

Este elég fáradt voltam, ittam egy RedBullt, s már folytatódhatott is a nap! Roland hívott el egy kollégájának a házibulijába. Kicsit más volt ez a „buli”, mint amire én számítottam, de nagyon jól éreztem magam! Összesen 13-an voltunk, igaz 2-en csak egy fél órára ugrottak fel.

Bár ők Roland munkatársai és azok barátai voltak, én úgy éreztem magam, mintha egy Erasmusos társaságban lennék. Különböző nemzetiségűek ültek körülöttem (spanyol, portugál, finn…), s angolul folyt a diskurzus. (Csak ketten tudtak németül!)

Pizzáztunk, majd egy olyan társasjátékkal játszottunk, ami nekem nagyon tet- szett! Leginkább az Activityhez tudnám hasonlítani, kicsit felturbózva! Pl. volt egy adag gyurma, amiből azt a szót kellett kiszobrászkodni, ami a kártyán állt. Olyan egyértelmű koktélt formáztam, a mai napig nem értem, miért nem találták ki a többiek.. lehet, nem volt elég hosszú a szívószál?;)

Másnapra jó időt mondtak, ezért nem akartam átaludni az egész napot.. De, mivel csak 3körül estem az ágyba, ez egy nehéz feladatnak bizonyult.. Sikerült? Kiderül a következő beszámolómból!:)

                                                   

Melki kirándulással zárult az OK Porgram első hete.

Másnap megint német óra várt, majd hazatekertem, s készítettem valami ebédféleséget. Délután elbicajoztam a Múzeum4edhez -ez volt a mai OK Programunk. Gondoltam, valami „tipikus”, szép, nagy kiállítást nézünk meg, így, csoportosan. Kaptunk idegenvezetőt, majd elindultunk a bejárat felé. Már ekkor éreztem, hogy ez nem Krisztis lesz, túl modern ahhoz.:( A címe: Traum&Trauma. (Azt hiszem csak ideiglenes kiállítás volt, s már bezárt, de szerintem nem vesztettetek sokat!)

Amikor egy madzagcsomóról 5 percet, egy babakocsi halmazról 8 percet és egy szelet tortáról 10 percet képes az idegen vezető mesélni, hogy látjuk-e ezt és ezt, s hogy micsoda remekművek ezek, akkor mindig kiráz a libabőr! Én művészetnek pl. Monet festészetét nevezném. Tudom, túl régimódi vagyok. :)

 

 

Tilos volt képeket készíteni (nagyon nem is bántam), összesen egy dolog tetszett, azt titokban megörökítettem! (A képen különböző szemetekből készített "szobrok" árnyékai láthatók.) Amúgy a második teremtől inkább pornókiállításnak nevez- ném a dolgot, de szerencsére nem volt egy nagy tárlat az egész. A társaság két részre szakadt: olyanokra mint én: értetlenül álltak, miért ezt nézzük meg a bécsi egymillió kiállítás közül? A többiek meg elvarázsolt arccal hallgatták a tárlatvezetőt, s csodálták pl. azt a széket, aminek hiányzott egy lába.. Hjjajjj, na mindegy. Gyorsan tekertem el a helyszínről.

Kora este muffint sütöttem a Roland szülinapjára. Vicces körülmények között. Nekem -aki mindig kimér mindent extra precízen és pontosan; aki betartja a recept minden lépését; aki csak olyan sütit szeret sütni, amihez kép is van mellékelve- a koli szobámban, az íróasztalomon kellett elkészítenem az almamuffin tésztáját. Mérőedényem nem volt, se mérlegem, se keverőtálam. Szóval csak érzésre szórtam a 20dkg lisztet, a 15dkg cukrot.. stb. A végeredmény nem lett annyira rossz!:) Kicsit talán cukormentesre sikerült, de szépen néztek ki! (S mint utóbb kiderült, Roland anyukája minden sütit fele annyi cukorból készít mint amennyit a recept ír elő. Szóval, külön jó, hogy nem lett túl édes!) Adtam egyet az egyik szomszéd lánynak is, mert neki is épp akkor volt a szülinapja. Feldíszítettem színes papírokkal egy tányért, rá a muffin, bele egy fogpiszkáló, aminek a teteje sárga-piros filccel volt kiszínezve. Ez akart a gyertya lenni!:) … Anne és Roland is örült neki! S ez a lényeg!;)

 

A másnapi program már jobban tetszett: Ottakringer sörgyárlátogatás! Oda is biciklivel mentem, megint egy új területet fedeztem fel, hmm, nagyon szeretek a városban kerékpározni! Az idegenvezetés után rájöttem, hogy nem olyan izgalmas a egy sörgyár. Büdös is van, meg nagyon meleg!:) Inkább inni jó az extra friss csapolt sört, egy sörpadon ücsörögve 100 cserediák társammal együtt! Igaz, délután 3 óra lehetett, de annyit ihattunk, amennyi belénk fért. Én „csak” megkóstoltam az összes fajtát: Helles, Dunkles, Schnitt (keveréke az előző kettőnek), Radler (ez szinte egy citromos limonádé, Ati nagyon szereti!), Zwickl és Zwickl Rot (különlegesen készítik, valahogy nem leszűréssel távolítják el az élesztőt(?).. Ezért csak csapolva lehet ilyet kapni. ) és még volt kettő, de nem emlékszem a nevükre.. Tehát 8×0,5l=4 liter sör, kora délután…Neeeeem! :) Eleve 3dl-es korsót kaptunk, s azt sosem kértem tele. :) Különben a Zwickl Rot ízlett a legjobban! Még ittam egy Almdudlert is, amit egy nagyon aranyos kicsi üvegben kaptam.

 

Este a magyar párral, Noémival és Zolival együtt vacsoráztam, majd beszélgettünk.. Mikor be akartam menni a szobába valami édességért, rájöttem, a kulcs a szobában maradt. A szobatárs meg sehol, a szoba zárva. Hmm. :) Szóval sikerült pár órára kizárni magam! Végülis nem volt gond, addig a konyhában trécseltünk, de tapasztalatszerzésnek nem rossz!

 

Másnap reggel Welcome Breakfast volt, azaz közös reggelizés a Mensán a tanárokkal és a cserediákokkal együtt. Hmm, most ettem először a Mensán! Volt pár fajta felvágott, narancslé és meleg-hideg italok svédasztalos módon. Bemutatkoztak a tanszékvezetők, kicsit zavarban voltak. Mindenesetre jó hangulatban telt a reggeli!  Sok ismerőst nem láttam, jó páran elfelejtették ezt a programot. Utána a szokásos német óra volt, majd ORF Center látogatás. Hmm, az micsoda? Hol van? Gábornak kiadtam a feladatot: keresse meg nekem, hova kell mennem a kis bicajommal. :) Sajnos a hosszas keresgélés sem vezetett helyes eredményre: elég messzire kellett menni, így kerékpár itthon maradt, Kriszti meg járműveken utazott! Már harmadszor, mióta kint vagyok:) Mennyire örültem annak, hogy így döntöttem. Tényleg nem volt közel!

ORF Centerben TV adás múltjával és jelenével ismerkedhettünk. Az ottani körbevezető pasas nagyon vicces volt, mint aki most csinál ilyet először! (Ráadásul nem tudott angolul, így mindig az OK Programfelelőstől kaptunk angol fordítást. Néha jól jött, nem mindig értettem ugyanis a németet. )

Láttuk az első kamerát amivel ők dolgoztak, voltunk óóóriási stúdiókban (épp valami új műsor előkészületeit is megmutatták) és ami a legjobban tetszett: voltunk egy blue box-ban, azaz kék dobozban. Ez egy különleges szoba: volt két nagy filmfelvevő tévék, műszerfal és egy kék sarok. Itt kipróbálhattunk a kamerákat, majd mindenféle trükköket csináltunk a kék dobozzal. Az a lényeg, hogy ami kék, az nem látszik a képernyőn! Tehát lehet bármit utólag az ember mögé vetíteni, vagy bármit el lehet takarni egy kék kendő segítségével (pl félkarú Karolinát csináltunk)…stb. Ez nagyon tetszett! Eszméletlen vicces volt az egész! :)

                            A fiúk épp úgy repülnek mint Supermen!

Este elmentünk Noémiékkel az egyetemhez, valami Welcome Koktélozás volt a helyi egyetemistáknak meghirdetve. Gondoltuk, kicsit ismerkedjünk az osztrákokkal is. Hát, nem volt nagy buli: kb 50-60 ember álldogált a lépcsőkön, kezükben förtelmes vagy alkoholszegény koktélokkal, s szólt valami zene, magnóból.. Én mangós (nem magnós) koktélt ittam, az fini volt, de inkább hasonlított egy összepréselt mangóhoz mint koktélhoz. Sétáltunk egy kicsit a környéken, majd én hazabijacoztam.

Este/éjjel németeztem a tanulószobában (teltház volt!), a legfelső emeleten. Roland is segített, írt nekem feladatokat s utána szigorúan kijavította! Másnap írtam ugyanis a két hetes intenzív kurzus záródolgozatát, ami után kapunk majd valami minősítő papírt is. (De mikor?)

 

Csütörtökön a záródolgozat először nagyon komolynak tűnt (4 csoportnyi változat volt), de mikor azt mondta a Tanár, hogy az azonos csoportba soroltak egye-fene, beszélgethetnek egymással, ha elakadnak, akkor megnyugodtam!:) Oké, így sem lesz hibátlan, meg voltak esszé jellegű kérdések, ahová mindenki mást írt, de, azért sok kicsi sokra megy! ;)

Délután az Operába mentünk. Bár kicsit esett az eső, de mivel az nincs messze tőlem, én oda is biciklivel mentem. Pár perc késéssel érkeztem, s nem láttam sehol a "sárga csoportot", azaz a csoportomat. Tettem két kört az épület körül, de sehol senki. Nem tudtam, az eső miatt hol van a találkozási pont. Vagy lehet, már bent vannak? Bementem, megkérdeztem a jegykezelőket, de nem tudtak ilyen csoportról. Egyszercsak megláttam két srácot, akik egy másik jegykezelőnek mondtak valamit, majd a férfi valamerre mutatott, s beengedte őket, jegy nélkül. Gyorsan odaszaladtam, mondtam, én is velük vagyok! Mondta, oké, de én majd balra forduljak. Ezt akkor még nem értettem. Hmm, mikor kiderült, a fiúk csak a mosdóba kéredzkedtek be, s a csoport még csak mögöttük lépett az épületbe, akkor világossá vált: baloldalon van a női mosdó!:) Nem baj, ilyet sem csináltam még, fiúkat kísérni WC-re. :) Majd visszamentünk a bejárathoz, s valóban akkor jött csak be a csoport. No komment:)

Az idegenvezetés alatt egyszer megálltam fotózni. Nem automatán volt a gép, én állítgattam. Mire elkészült a kép, egy másik turistacsoport állt körülöttem. Hmm, már megint elvesztem. Pár percbe telt, mire újra megtaláltam a többieket. :) (Tényleg sokkal nagyobb az épület mint az otthoni, igazolhatom!)

Lehet venni 3 euroért állójegyet minden előadás előtt egy órával. Igaz, 3 órás egy-egy darab, de én szívesen kipróbálnám egyszer!  (Meséltek a legdrágább jegyekről is, meg a Bálról is, ezek kicsit többek mint 3euró..) Az operának voltak nagyon szép részei, de voltak olyanok is, amire szerintem ráférne egy felújítás/szebb megoldás.

 

Este Rolanddal volt megbeszélve egy találkozó. Már besötétedett, mikor biciklivel nekiindultam. Feltettem a lámpákat, a biciklisisakot és még a fényvisszaverős kerékpáros kabátot is felvettem! Elindultam. Észrevettem, nagyon sok rendőrautó van az utakon. Nem értettem miért. Az egyik rám is szólt, biciklivel már ne hajtsak át sárgán villogó lámpán. Bocsánatot kértem, mentem tovább. De sajnos itt még nincs vége a rendőrös sztorinak. (S most örülök, hogy le vagyok maradva a blogírással: lenyugodtam már annyira, hogy nyomdafestéket tűrően fogalmazzak!)

Amikor az Operánál (már megint az Opera.. lehet, engem nem szeret a Fantom!) lekanyarodtam a bicikliútról, s 70 métert járdán mentem, hogy egy zebránál ismét rámenjek egy másik bicikliútra, akkor én egy óriási hibát vétettem!

Ezt ugyanis egy biciklis rendőr kiszúrta, rámsípolt, befarolt elém, s elkezdett ordibálni velem... (fröcsögött a szájából a nyál és a nemkedves német szavak) Kiderült, az a baja, hogy 70 métert járdán mentem! S akár egy gyereket is megölhettem volna, hogy őt idézzem (Őőőő, este volt, két ember volt a járdán, lassan mentem..stb).

Legalább 10 szer mondtam, hogy elnézést, meg hogy még új vagyok itt, s máskor jobban figyelek, meg direkt feltettem az éjszakai szerelésemet is, s  csak át akartam oda menni..stb, stb. De Ő csak ORDÍTOTT tovább! (Hozzá kell tenni, hogy közben odajött egy turistapár, megkérdeztek tőle egy címet, hol találják. Velük is ordított, hogy itt van mögöttük, hogy nem lehet ezt tudni... Vagyis kifogtam egy zakkant rendőrt! Ekkor tudtam, nincs esélyem megúszni a büntetést. Egy ilyen „embert” nem hatnak meg a szép szavak.)

Aztán mondta, hogy fizessek 14 eurót, vagy elviszi a bicajom a rendőrőrsre, ahonnan 120 euróért kaphatom vissza... (Ja, közben már a bicajom a karjai közt volt)

Vagyis 70m-es járdaszakasz, biciklivel=14euró. Kicsit (nagyon) rosszul éreztem magam. Nem a 14 euró zavart (Oké, az is...), hanem az, ahogy bánt velem. A viselkedésétől buktam ki.

Utána –természetesen- direkt figyeltem, hány szabálytalanságot látok (piroson megy át egy kocsi/gyalogos vagy járdán megy a biciklis (mondjuk 700 métert is!) vagy rossz helyen parkol egy kocsi, vagy a gyalogos nem a zebrát használja..), s nagyon sokat észleltem!
Ami még mindezt tetézte: nem volt nálam papírzsepi, s járókelőtől akartam kérni egyet. 4 emberhez mentem oda, mind a 4 úgy nézett rám, mintha koldus lennék, s savanyú képpel rázták a fejüket, hogy ők bizony nem adnak.. Ekkor először éreztem magam elveszettnek. :( Ez nem az én napom volt!

 

Péntek!!! Az utolsó német óra filmnézéssel telt: Sissi trilógia első részét néztük meg német nyelven, spanyol felirattal! (Az utóbbit sehogy nem sikerült kikapcsolnia a Tanárnak.:))

Délután Schönbrunnba mentünk, megnéztük a kastélyt belülről. Itt is -hasonlóan a Melki bor- múzeumhoz- magyar nyelvű walkmant kaptam idegen- vezetőnek. A hosszabb sétára voltunk befizetve, hmmm, így rengeteg szobában jártunk! S mind gyönyörűen gyönyörű volt!!!! Bele tudtam magam képzelni pl. Sissi helyébe..:)

 

                            Hmm, itt szívesen Bécsi keringőznék..

Utána én még sétáltam egy nagyot a kertben (megint új részein jártam!) s csak később pattantam vissza a kétkerekű járművemre, s tekertem vissza a kolihoz.

Este főzőcskéztem, majd folytattuk a keddi traccspartyt Noémiéknél! (S most a szobakulcsot is vittem magammal!:)) Időben lefeküdtem aludni, hisz másnap reggel 8-kor Grazba indultunk, ezzel  zártuk a kéthetes  OK Programot!

Köszönöm Mindenkinek a kommenteket, nagyon jólesik olvasni! Jó érzés, hogy olvassátok/olvassák soraim!:)))

Nagyon reggel van ez a 8 óra.. Igaz, nekem még könnyebb dolgom volt: a Westbahnhoftól csak 5 percre lakom:)! De akkor is.. hétvége van, ilyenkor különösen jó sokat aludni!

Három busznyi és nem tudom hány különböző nemzetiségű külföldi diákkal utaztam az OK Program keretein belül Melk városába. Sokat nem tudtunk meg a konkrét programról a buszon sem (lehet, nem volt rá elég idő?:)), mindenesetre bő egy óra alatt már az apátságnál voltunk!

Kaptunk egy órát a park felfedezésére. Először nem értettem, mit lehet itt csinálni ennyi időn keresztül, de szerencsére Thomas és két Hong Kong-i barátja rájöttek, amire nekem nem sikerült: a park inkább egy nagy erdő és csak itt kezdődik, jobb oldalon!

50 perc bolyongás és idétlenkedés után kicsit lepihentünk a 30 fokban egy padra. Szép helyen voltunk!

Innen az apátságba mentünk, ahol komoly idegenvezetést kaptunk, az épület nagy részét bejártuk! Nekem a könyvtár tetszett a legjobban (Örülsz, Anyukám?), de a templom is gyönyörűen csillogott!

Tényleg sikerült sokáig aludni. És nem is volt nehéz! :) Egész nap csak lustálkodtam!

Najó, azért délután főzőcskéztem (Zoli segítségével!) és sétáltam is egy nagyot. Olyan nyugisak itt a hétvégék, nagyon szeretem! Egy-két bolt volt csak nyitva, betévedtem pl. egy C&A-ba is. Ott találtam egy sapit, amibe rögtön beleszerettem, egyszerűen nem lehetett nem megvenni!:) Igaz, sokat próbálgattam, mire a leginkább megfelelőt megtaláltam (odajöttek hozzám, hogy hamarosan zárunk, kérem, döntsön..).

Egy új környezetben -csupa olyan emberrel körülvéve, akik nem ismernek-  jó dolog olyan dolgot venni/hordani/csinálni, amit lehet, otthon nem tennék. Ez a sapka nem Krisztis, de gondoltam, kipróbálom. Hátha megtetszik, s később én egy nagy sapkában járó leszek! Pl. holnap ebben fogok Melkbe menni. Meglátjuk!;)

 
Este Zolival néztünk filmet, Noémi hazament a hétvégére. Most megpróbálok időben elaludni, reggel 8kor a Westbahnhofnál kell lennem, megyünk MELKbe!

 

                                                                                                                            Szép estét!

Hajnali 2-kor zörgött a zárban a kulcs. Azt hittem, reggel van, s már megint jön a porszívós néni. De nem. A szobatársam érkezett meg, óriási nagy pakkokkal. Végigfutott félálmomban a fejemben, hogy az arcom 80%-a éppen egy éjszakai fehér maszkkal van bekenve, meg nem igazán vagyok 'friss' az első találkozóhoz.. Ezért úgy tettem, mint aki alszik.:) A hangokból próbáltam rájönni, ki is lehet a lakótársam az elkövetkező pár hónapban. (Nagyon érdekes játék, ajánlom mindenkinek!) De a nagy koncentrálás közepette elaludtam..

Reggel kinyitottam a szemem, s tőlem 2 méterre egy kínai/japán lány alvó arcát pillantottam meg. Egy pillanatra megijedtem, elfelejtettem mi történt az éjszaka közepén. Hirtelen nem tudtam, hol vagyok!:)

Fura reggelem volt. Próbáltam mindent a legnagyobb csöndben tenni, több-kevesebb sikerrel.  Pont most akartam mindent reggel csinálni.. Áááá! Késve és nagyon nyomottan indultam iskolába.

Német után egy osztrák politikai előadásra mentem, az UZAIII-ba. Nem volt könnyű megtalálni, a portugál fiúval és társaival bolyongtunk az épületek között. Az előadás minden volt, csak az nem, aminek meghirdették. Igazából ez egy töri óra volt! Az osztrák-magyar monarchiától kezdte a pasas (aki félig magyar volt), s sajnos nem jutott el a jelenig, sem a politikai rendszerig. Nem lettem okosabb.:(

Előadás közben fürkésztem a teremben lévők arcát, lehet, itt ül valahol a szobatársam is! Tippeltem párat, de mint utóbb kiderült, tévesen..:)

3-kor a Parlamentbe mentünk, gondoltam, előtte  hazaugrom. Bemutatkozom a lakótársnak, ebédelek egy-két falatot. Gyorsabb pulzussal nyitottam ki a szobám ajtaját, de csak nagy rendetlenséggel találkoztam, mással nem. Az órája éppen 9-et mutatott. Én még így sem lettem okosabb, viszont az asztalán heverő kínai-német, német-kínai nagyszótár láttán arra következtettem, hogy kínai lány a szobatársam!:) Indulnom kellett. Majd este biztos itt találom..

Az országházhoz is kerékpárral mentem, leparkoltam s kerestem a csoportomat. Kétszer mentem el előttük, kiderült, közvetlenül a Parlament előtt van a Parlament nevű villamosmegálló, azaz a találkozási pont. Ki gondolta volna...

Itt is kaptunk idegenvezetőt, megnéztünk sok-sok termet. Nagyon tetszett!!! Amikor a magyar Parlamentben voltam, az is olyan különösen jó volt: azon a folyosón sétálni, ahol a politikusok szoktak...van valami a levegőben!:) Nem tudom, miért tetszik ez ennyire, de tetszik! Bő egy órás volt a túra, hazafelé még megálltam USB Hub-ot venni: mióta a laptopom lett az elsőszámú számítógép, kihasználom rendesen!;)

Rolandnak ma van a szülinapja, BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! Sajnos nem sikerült felköszönteni. Mire végeztem, ő már a vonaton ült, robogott hazafelé (Linz mellé).

 

S igen! Végre sikerült a nagy találkozás a szobatársammal: bemutatkoztunk (sajnos a nevét nem értettem, majd megkérem, írja le nekem:)), beszélgettünk pár percet. Shanghai déli részéről jött, 21 éves s egy évet fog itt Bécsben tölteni. Első benyomás: aranyos, mosolygós de egy kicsit félénk lány.

Este Erasmus Welcome Party I. volt a Kaiko Klubban, gondoltam, kipróbálom. Elvileg 8-kor volt a kezdés, de hát az magyar ésszel nagyon korai.. Többen mondták, érdemes az elejére odamenni.

Végül fél 9 után értem oda a kis biciklim társaságában. 5 euroért cserébe este 10-ig ingyen voltak a koktélok. (Ahhha, ezért éri meg időben érkezni:)) Én Pina Colada estet tartottam;) Azt tanultam ugyanis, hogy nem jó keverni az italokat. Azért, természetesen a Kaiko Koktélt is ki kellett próbálni..:) 10 után beindult a tánc is (nem állt mindenki a pultnál), egyre többen lettünk, s cserélődtek az emberek körülöttünk (egy idő után a névmemóriám egy nagy nulla). 1 körül indultam haza, időben ennyi elég volt a bulizásból. Jó dolog korán kezdeni az estét, másnap nem lesz olyan nyomott az ember! Kifejezetten jólesett hazatekerni a buliból. Másnap SEMMI dolgom! De jó lesz egy kis pihenés, hosszú volt ez a hét..

S ha túl zúzós az egész hét,
Mondd, miért ne keljek vasárnap szombat délben?

Német után, kora délután az OK Program keretén belül várost néztünk. Természetesen a találkozási pontra is biciklivel érkeztem. Azt hittem, majd megmutatják a múzeumokat, a parlamentet, a városházát, a színházakat.. stb. De nem! A túra 2/3-a olyan területeken volt, ahol még sosem jártam!

Az óvárosi részt jártuk körbe. Láttuk a legrégebbi templomot, a legrégebbi utcácskákat, Mozart két lakhelyét és egy különleges órát is! A túra végén a Stephans dómnál kötöttünk ki. Ott kaptunk 15 perc pihenőt a Swarovski-kristály kiállítás előtt.

Nagyon fáradt voltam, elmentem egy kávét inni. Mikor visszaértem, a társaság egy része már bent volt, egy része meg kint várakozott… Először az utóbbiakhoz csatlakoztam, de 10 perc után inkább én is beléptem a kristályok birodalmába! :)

Rengeteg drága drágaságot láttam: Micimackótól kezdve a különböző nyakéken át, nagyobb szobrokig, volt ott minden. Igazából nem értettem, miért vagyunk itt. Ez csak egy bolt..nem? Nem! Kiderült, két épülete van, s az okosabbak a másikban voltak, s hallgatták az idegenvezetőt arról, hogy hogyan készülnek ezek a csodák, kik a megrendelők, mióta üzemelnek.. stb. Sajnos így lemaradtam a sztori elejéről, de talán (számomra) elegendő információt kaptam én is a kristályok történelméből.

Adtak mindenkinek egy Gift Card-ot. A kijáratnál megkérdeztem –kis naivan- hol kapom az ajándékot..:) Kiderült, ha vennék valamit, adnának mellé egy apró ajándékot. Mivel nem volt nálam elegendő pénz a legkisebb, legegyszerűbb kristályra sem (aminek a neve amúgy Mouse, azaz egér. Négy darabból áll, de sajnos nem találtam meg a vitrinekben), mondtam, majd máskor visszatérek. Nem úgy van az -válaszolták, vagy most vagy soha. Így soha. Gift Card vissza a feladóhoz. Hmm…

Ezzel zárult a mai program. Visszasétáltam a biciklimhez, hazajöttem. Nem volt jó a kedvem. Ez volt az első olyan program, ahol együtt volt a sárga csapat (velük leszek a két heti programsorozat alatt). S egyikük sem tűnt túl barátkozónak, előttem. Mindenki a saját nemzetiségű társaival volt, én egyedüli magyarként keresgéltem a helyem. Egyelőre nem találtam meg. Remélem majd holnap, vagy azután..

Este a Buddyval beszélgettünk 3 órát egy Bacardi Cola társaságában. Biciklivel jöttem haza. A kapuban a fékcsikorgatással sikerült halálra ijesztenem egy portugál fiút, Toba-t:) Kicsit beszélgettünk, mesélt a szobatársáról is… Hát, nekem olyanom még mindig nincsen. De ami késik, nem múlik!

Este lusta voltam bármit is elpakolni, reggelit csinálni, zuhanyozni.. majd reggel! Inkább ma „időben” lefekszem aludni.