Kriszti Bécsben

Másnap megint német óra várt, majd hazatekertem, s készítettem valami ebédféleséget. Délután elbicajoztam a Múzeum4edhez -ez volt a mai OK Programunk. Gondoltam, valami „tipikus”, szép, nagy kiállítást nézünk meg, így, csoportosan. Kaptunk idegenvezetőt, majd elindultunk a bejárat felé. Már ekkor éreztem, hogy ez nem Krisztis lesz, túl modern ahhoz.:( A címe: Traum&Trauma. (Azt hiszem csak ideiglenes kiállítás volt, s már bezárt, de szerintem nem vesztettetek sokat!)

Amikor egy madzagcsomóról 5 percet, egy babakocsi halmazról 8 percet és egy szelet tortáról 10 percet képes az idegen vezető mesélni, hogy látjuk-e ezt és ezt, s hogy micsoda remekművek ezek, akkor mindig kiráz a libabőr! Én művészetnek pl. Monet festészetét nevezném. Tudom, túl régimódi vagyok. :)

Tilos volt képeket készíteni (nagyon nem is bántam), összesen egy dolog tetszett, azt titokban megörökítettem! (A képen különböző szemetekből készített "szobrok" árnyékai láthatók.) Amúgy a második teremtől inkább pornókiállításnak nevez- ném a dolgot, de szerencsére nem volt egy nagy tárlat az egész. A társaság két részre szakadt: olyanokra mint én: értetlenül álltak, miért ezt nézzük meg a bécsi egymillió kiállítás közül? A többiek meg elvarázsolt arccal hallgatták a tárlatvezetőt, s csodálták pl. azt a széket, aminek hiányzott egy lába.. Hjjajjj, na mindegy. Gyorsan tekertem el a helyszínről.

Kora este muffint sütöttem a Roland szülinapjára. Vicces körülmények között. Nekem -aki mindig kimér mindent extra precízen és pontosan; aki betartja a recept minden lépését; aki csak olyan sütit szeret sütni, amihez kép is van mellékelve- a koli szobámban, az íróasztalomon kellett elkészítenem az almamuffin tésztáját. Mérőedényem nem volt, se mérlegem, se keverőtálam. Szóval csak érzésre szórtam a 20dkg lisztet, a 15dkg cukrot.. stb. A végeredmény nem lett annyira rossz!:) Kicsit talán cukormentesre sikerült, de szépen néztek ki! (S mint utóbb kiderült, Roland anyukája minden sütit fele annyi cukorból készít mint amennyit a recept ír elő. Szóval, külön jó, hogy nem lett túl édes!) Adtam egyet az egyik szomszéd lánynak is, mert neki is épp akkor volt a szülinapja. Feldíszítettem színes papírokkal egy tányért, rá a muffin, bele egy fogpiszkáló, aminek a teteje sárga-piros filccel volt kiszínezve. Ez akart a gyertya lenni!:) … Anne és Roland is örült neki! S ez a lényeg!;)

A másnapi program már jobban tetszett: Ottakringer sörgyárlátogatás! Oda is biciklivel mentem, megint egy új területet fedeztem fel, hmm, nagyon szeretek a városban kerékpározni! Az idegenvezetés után rájöttem, hogy nem olyan izgalmas a egy sörgyár. Büdös is van, meg nagyon meleg!:) Inkább inni jó az extra friss csapolt sört, egy sörpadon ücsörögve 100 cserediák társammal együtt! Igaz, délután 3 óra lehetett, de annyit ihattunk, amennyi belénk fért. Én „csak” megkóstoltam az összes fajtát: Helles, Dunkles, Schnitt (keveréke az előző kettőnek), Radler (ez szinte egy citromos limonádé, Ati nagyon szereti!), Zwickl és Zwickl Rot (különlegesen készítik, valahogy nem leszűréssel távolítják el az élesztőt(?).. Ezért csak csapolva lehet ilyet kapni. ) és még volt kettő, de nem emlékszem a nevükre.. Tehát 8×0,5l=4 liter sör, kora délután…Neeeeem! :) Eleve 3dl-es korsót kaptunk, s azt sosem kértem tele. :) Különben a Zwickl Rot ízlett a legjobban! Még ittam egy Almdudlert is, amit egy nagyon aranyos kicsi üvegben kaptam.

Egészség!

Este a magyar párral, Noémival és Zolival együtt vacsoráztam, majd beszélgettünk.. Mikor be akartam menni a szobába valami édességért, rájöttem, a kulcs a szobában maradt. A szobatárs meg sehol, a szoba zárva. Hmm. :) Szóval sikerült pár órára kizárni magam! Végülis nem volt gond, addig a konyhában trécseltünk, de tapasztalatszerzésnek nem rossz!

Másnap reggel Welcome Breakfast volt, azaz közös reggelizés a Mensán a tanárokkal és a cserediákokkal együtt. Hmm, most ettem először a Mensán! Volt pár fajta felvágott, narancslé és meleg-hideg italok svédasztalos módon. Bemutatkoztak a tanszékvezetők, kicsit zavarban voltak. Mindenesetre jó hangulatban telt a reggeli!  Sok ismerőst nem láttam, jó páran elfelejtették ezt a programot. Utána a szokásos német óra volt, majd ORF Center látogatás. Hmm, az micsoda? Hol van? Gábornak kiadtam a feladatot: keresse meg nekem, hova kell mennem a kis bicajommal. :) Sajnos a hosszas keresgélés sem vezetett helyes eredményre: elég messzire kellett menni, így kerékpár itthon maradt, Kriszti meg járműveken utazott! Már harmadszor, mióta kint vagyok:) Mennyire örültem annak, hogy így döntöttem. Tényleg nem volt közel!

ORF Centerben TV adás múltjával és jelenével ismerkedhettünk. Az ottani körbevezető pasas nagyon vicces volt, mint aki most csinál ilyet először! (Ráadásul nem tudott angolul, így mindig az OK Programfelelőstől kaptunk angol fordítást. Néha jól jött, nem mindig értettem ugyanis a németet. )

Láttuk az első kamerát amivel ők dolgoztak, voltunk óóóriási stúdiókban (épp valami új műsor előkészületeit is megmutatták) és ami a legjobban tetszett: voltunk egy blue box-ban, azaz kék dobozban. Ez egy különleges szoba: volt két nagy filmfelvevő tévék, műszerfal és egy kék sarok. Itt kipróbálhattunk a kamerákat, majd mindenféle trükköket csináltunk a kék dobozzal. Az a lényeg, hogy ami kék, az nem látszik a képernyőn! Tehát lehet bármit utólag az ember mögé vetíteni, vagy bármit el lehet takarni egy kék kendő segítségével (pl félkarú Karolinát csináltunk)…stb. Ez nagyon tetszett! Eszméletlen vicces volt az egész! :)

Este elmentünk Noémiékkel az egyetemhez, valami Welcome Koktélozás volt a helyi egyetemistáknak meghirdetve. Gondoltuk, kicsit ismerkedjünk az osztrákokkal is. Hát, nem volt nagy buli: kb 50-60 ember álldogált a lépcsőkön, kezükben förtelmes vagy alkoholszegény koktélokkal, s szólt valami zene, magnóból.. Én mangós (nem magnós) koktélt ittam, az fini volt, de inkább hasonlított egy összepréselt mangóhoz mint koktélhoz. Sétáltunk egy kicsit a környéken, majd én hazabijacoztam.

Este/éjjel németeztem a tanulószobában (teltház volt!), a legfelső emeleten. Roland is segített, írt nekem feladatokat s utána szigorúan kijavította! Másnap írtam ugyanis a két hetes intenzív kurzus záródolgozatát, ami után kapunk majd valami minősítő papírt is. (De mikor?)

Csütörtökön a záródolgozat először nagyon komolynak tűnt (4 csoportnyi változat volt), de mikor azt mondta a Tanár, hogy az azonos csoportba soroltak egye-fene, beszélgethetnek egymással, ha elakadnak, akkor megnyugodtam!:) Oké, így sem lesz hibátlan, meg voltak esszé jellegű kérdések, ahová mindenki mást írt, de, azért sok kicsi sokra megy! ;)

Délután az Operába mentünk. Bár kicsit esett az eső, de mivel az nincs messze tőlem, én oda is biciklivel mentem. Pár perc késéssel érkeztem, s nem láttam sehol a "sárga csoportot", azaz a csoportomat. Tettem két kört az épület körül, de sehol senki. Nem tudtam, az eső miatt hol van a találkozási pont. Vagy lehet, már bent vannak? Bementem, megkérdeztem a jegykezelőket, de nem tudtak ilyen csoportról. Egyszercsak megláttam két srácot, akik egy másik jegykezelőnek mondtak valamit, majd a férfi valamerre mutatott, s beengedte őket, jegy nélkül. Gyorsan odaszaladtam, mondtam, én is velük vagyok! Mondta, oké, de én majd balra forduljak. Ezt akkor még nem értettem. Hmm, mikor kiderült, a fiúk csak a mosdóba kéredzkedtek be, s a csoport még csak mögöttük lépett az épületbe, akkor világossá vált: baloldalon van a női mosdó!:) Nem baj, ilyet sem csináltam még, fiúkat kísérni WC-re. :) Majd visszamentünk a bejárathoz, s valóban akkor jött csak be a csoport. No komment:)

Az idegenvezetés alatt egyszer megálltam fotózni. Nem automatán volt a gép, én állítgattam. Mire elkészült a kép, egy másik turistacsoport állt körülöttem. Hmm, már megint elvesztem. Pár percbe telt, mire újra megtaláltam a többieket. :) (Tényleg sokkal nagyobb az épület mint az otthoni, igazolhatom!)

Lehet venni 3 euroért állójegyet minden előadás előtt egy órával. Igaz, 3 órás egy-egy darab, de én szívesen kipróbálnám egyszer!  (Meséltek a legdrágább jegyekről is, meg a Bálról is, ezek kicsit többek mint 3euró..) Az operának voltak nagyon szép részei, de voltak olyanok is, amire szerintem ráférne egy felújítás/szebb megoldás.

Este Rolanddal volt megbeszélve egy találkozó. Már besötétedett, mikor biciklivel nekiindultam. Feltettem a lámpákat, a biciklisisakot és még a fényvisszaverős kerékpáros kabátot is felvettem! Elindultam. Észrevettem, nagyon sok rendőrautó van az utakon. Nem értettem miért. Az egyik rám is szólt, biciklivel már ne hajtsak át sárgán villogó lámpán. Bocsánatot kértem, mentem tovább. De sajnos itt még nincs vége a rendőrös sztorinak. (S most örülök, hogy le vagyok maradva a blogírással: lenyugodtam már annyira, hogy nyomdafestéket tűrően fogalmazzak!)

Amikor az Operánál (már megint az Opera.. lehet, engem nem szeret a Fantom!) lekanyarodtam a bicikliútról, s 70 métert járdán mentem, hogy egy zebránál ismét rámenjek egy másik bicikliútra, akkor én egy óriási hibát vétettem!

Ezt ugyanis egy biciklis rendőr kiszúrta, rámsípolt, befarolt elém, s elkezdett ordibálni velem... (fröcsögött a szájából a nyál és a nemkedves német szavak) Kiderült, az a baja, hogy 70 métert járdán mentem! S akár egy gyereket is megölhettem volna, hogy őt idézzem (Őőőő, este volt, két ember volt a járdán, lassan mentem..stb).

Legalább 10 szer mondtam, hogy elnézést, meg hogy még új vagyok itt, s máskor jobban figyelek, meg direkt feltettem az éjszakai szerelésemet is, s  csak át akartam oda menni..stb, stb. De Ő csak ORDÍTOTT tovább! (Hozzá kell tenni, hogy közben odajött egy turistapár, megkérdeztek tőle egy címet, hol találják. Velük is ordított, hogy itt van mögöttük, hogy nem lehet ezt tudni... Vagyis kifogtam egy zakkant rendőrt! Ekkor tudtam, nincs esélyem megúszni a büntetést. Egy ilyen „embert” nem hatnak meg a szép szavak.)

Aztán mondta, hogy fizessek 14 eurót, vagy elviszi a bicajom a rendőrőrsre, ahonnan 120 euróért kaphatom vissza... (Ja, közben már a bicajom a karjai közt volt)

Vagyis 70m-es járdaszakasz, biciklivel=14euró. Kicsit (nagyon) rosszul éreztem magam. Nem a 14 euró zavart (Oké, az is...), hanem az, ahogy bánt velem. A viselkedésétől buktam ki.

Utána –természetesen- direkt figyeltem, hány szabálytalanságot látok (piroson megy át egy kocsi/gyalogos vagy járdán megy a biciklis (mondjuk 700 métert is!) vagy rossz helyen parkol egy kocsi, vagy a gyalogos nem a zebrát használja..), s nagyon sokat észleltem!
Ami még mindezt tetézte: nem volt nálam papírzsepi, s járókelőtől akartam kérni egyet. 4 emberhez mentem oda, mind a 4 úgy nézett rám, mintha koldus lennék, s savanyú képpel rázták a fejüket, hogy ők bizony nem adnak.. Ekkor először éreztem magam elveszettnek. :( Ez nem az én napom volt!

Péntek!!! Az utolsó német óra filmnézéssel telt: Sissi trilógia első részét néztük meg német nyelven, spanyol felirattal! (Az utóbbit sehogy nem sikerült kikapcsolnia a Tanárnak.:))

Délután Schönbrunnba mentünk, megnéztük a kastélyt belülről. Itt is -hasonlóan a Melki bor- múzeumhoz- magyar nyelvű walkmant kaptam idegen- vezetőnek. A hosszabb sétára voltunk befizetve, hmmm, így rengeteg szobában jártunk! S mind gyönyörűen gyönyörű volt!!!! Bele tudtam magam képzelni pl. Sissi helyébe..:)

                            Hmm, itt szívesen Bécsi keringőznék..

Utána én még sétáltam egy nagyot a kertben (megint új részein jártam!) s csak később pattantam vissza a kétkerekű járművemre, s tekertem vissza a kolihoz.

Este főzőcskéztem, majd folytattuk a keddi traccspartyt Noémiéknél! (S most a szobakulcsot is vittem magammal!:)) Időben lefeküdtem aludni, hisz másnap reggel 8-kor Grazba indultunk, ezzel  zártuk a kéthetes  OK Programot!